Olyan gyorsan elrepül az idő! Fel sem fogom és már sötét van és még mindig a könyv felett molyolok valamin, de ez nem igazán nevezhető tanulásnak-még. De mély levegőt veszek és folytatom, mert ugye májusban már felvételi és a következő naptári évben meg már egyetem -te jó isten! És terveim vannak -persze csak amolyan grafit kontúros, hogy ha beütne a ménykű, lehessen változtatni! Ezeken a kontúrokon akarok tussal végighaladni, egy biztos jövőképet látni! Ehhez, persze nagyon keményen kell küzdeni, dolgozni- azaz tanulni. Na, hogy ne amolyan ködösített szentimentalista maszlag legyen az egész, nos én orvosira akarok járni. Heh, a végére azért csak kiböktem :).Egyébként az optimista hozzáállás nélkül nem érdemes nekiállni a felkészülésnek - meg ugye bármi másnak se.
Hmm, azért persze nem csak tanulok :)