I Don't Like Mondays2011.08.09. 00:37, eozin
Well - ahogy mondanák az arisztokratikus britek -, már nagyon álmos vagyok. Komolyan mondom, egy teljes hónapot lennék képes végig aludni. Fárasztó volt a mai nap. Először is éjszaka úgy elment az idő, hogy alig vettem észre és már kb. fél öt körül járt már az óra. A busz meg 7.30-kor indult, tehát aludtam egy kicsit - tényleg kicsit. A városba mentem be elintézni pár - amolyan felnőttes - ügyet. Raktam el esernyőt is, kitudja esik-e délelőtt? Gyorsan felkapkodtam magamra a ruhát és irány a megálló. A busz jött és zötykölődött tovább velem. A vadregényes, kanyargós úton meg volt időm gondolkodni. Ezért is szeretek utazni. Már az úton éreztem, hogy túl sokat ittam (vizet). Na, megérkeztünk és az első volt, hogy egy nyílvánost keressek. A környéken nem volt egy sem, vagy ami volt az éppen zárva volt. Így hát a nagyon sokkal arrébb található T. betűs gazdaságos nagyboltba siettem be. Azon a folyosón van az üvegvisszaváltó is, ahol éppen emberkék csináltak valamit (gondolom üvegvisszaváltottak) és feléjük tartva nagy léptekkel, láttam a szemükben a riadalmat. Heh, ezen akkorákat kuncogtam magamban :) . Szóval, miután reflexből köszöntem illedelmesen a wc-s takarító néninek, visszagyalogoltam a dolgomhoz, amiért jöttem. Na, ott meg az ügyintéző tiszta kezdőnek nézett és át akart vágni, hogy nagyobb összegben fizessek. Na, mondom, abból nem eszel! Szóval egy nagyobb városba megyek majd holnap ezt elintézni (nem a pasit, hanem a dolgomat). Azután, mivel a buszra meg várni kellett, fogtam magam, leültem egy kényelmes padra a főtéren és olvasgattam a biosztételeket. Igen ám, de fa sehol, árnyék úgyszintén, én meg ülök és napozok. Holnapra póló formájú mintázat lesz a hátamon, azt hiszem. Utána, a busz meg jött én meg mentem, azaz zötyögtem haza rajta. Közben néha-néha elszenderedtem és most, hogy visszagondolok, remélem, nem aludtam nyitott szájjal. Ó, az nem jó :). Megérkeztem épen, egészben. Következett a kutyusok vize. Azt is raknom kellett ki nekik, mert perzselő napsütés volt és a víz meg épp elfogyott. Aztán jött a többórás szundi. Amit megszakítottam a blog és a nasi kedvéért. Kinézek és mit látok? Na, mit? Mintha dézsából öntenék! Úgy zuhog, a szúnyogok meg majd megesznek. Brrrr. Mára ennyit. De most már vár vissza a kedves kis ágyikóm.
„Véget ért a móka mára, / Zárul Miki mókatára. / De ha tetszett, nemsokára visszavárhatsz, / Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, / S valahány név a naptárba’ / Eljövök még hozzátok, / Viszontlátásra pajtások!”
|